Laktam olyan házban, ahol a szomszédságban viszonylag gyakran rendezett ütésváltást a fiatal pár. A szerelem hevében hol a lovag verte széklábbal szíve választottját, hol a szende lyány uszította kutyáját élete értelmére. Aztán, mint a skandináv lottósok - együtt elmentek a baleseti sebészetre. És a leghihetetlenebb mai fejjel, hogy ez teljesen természetes volt nekünk szomszédoknak. Nagyanyáink belénk kódolják a "Nem szeret már az uram! Há' már meg se ver!" bölcsességet, ezért bőszen kussolunk, bármi is szűrődjön át a falon. Aztán meg, ha beüt a tragédia, ott állunk Azurák Csaba kamerája előtt, és hitetlenkedve csóváljuk a fejünket, hogy "Olyan rendes ember volt, mindig köszönt, ha találkoztunk, amikor levittük a szemetet." Ahogy a Family Peace Center kampánya mutatja - ketyeg a bomba.
(forrás: scaryideas)
